A tejtermékekről IV. – A tejfogyasztással kapcsolatos egészségügyi problémák

1. A tejcukor emésztésével kapcsolatos problémák: a laktózérzékenység

A laktózérzékenység vagy laktózintolerancia a tejben lévő tejcukor, azaz a laktóz lebontási zavara. Fontos megjegyezni, hogy nem allergiás jellegű, immunrendszeri reakcióról van szó, ezért semmiképpen sem szabad összekeverni ezt az állapotot a tejallergiával. A laktóz lebontásához a bélrendszerben laktáz enzimre van szükség. Ez az enzim a tejcukrot két monoszacharidra, D-glükózra és D-galakózra bontja.

A laktáz enzim mennyisége az életkor előrehaladtával csökken. Csecsemő és kisgyerekkorban a legmagasabb a szintje, ennek a magyarázatába gondolom nem kell belemenni. A különböző népcsoportoknál felnőtt korban eltérő mértékben jelentkezik a laktáz enzim termelésének csökkenése, de a világ felnőtt népességének kb. 70% már nem képes teljes mértékben lebontani a tejcukrot. Magyarországon kb. 30%-ra becsülik a valamilyen fokú laktózintoleranciával küzdők arányát. Előfordul veleszületett laktáz enzim termelési probléma is, de ez igen ritka, és általában már nagyon korán tudják diagnosztizálni.

Fontos, hogy a felnőttkori laktózintolerancia nem tekinthető betegségnek, hanem egy természetes állapotnak, amivel könnyedén együtt lehet élni. Szóval ha nem tudjuk megfelelően emészteni az összes tipusú tejterméket, akkor ne szomorkodjunk, van élet a laktózon túl is. 

A laktózintolerancia leggyakoribb tünetei a puffadás, hasmenés, gyomorfájdalom, émelygés, hányás. Laktáz enzim hiányában a felbontatlan, emésztetlen laktóz a bélrendszerben marad, ahol a bélbaktériumok kezdik el a lebontását, erjesztését. A baktériumos bontás során hidrogén, metán és tejsav is keletkezik. Az erjedés bélgáz termelődéssel jár, ami a kellemetlen panaszok egyik fő oka. Az emésztetlen cukrok vizet is képesek megkötni, így a széklet hígabbá válik, ezért léphet fel hasmenés is.

A lakózintolerancia mértéke egyénenként nagyon változó lehet. A tünetek megjelenése dózisfüggő, azaz nagymértékben függ attól, hogy milyen mennyiségben és milyen típusú tejterméket fogyaszt az erre érzékeny ember. Vannak tejtermékek, amelyben például a baktériumos érlelés miatt viszonylag kevés laktóz marad, ezeket sokan még a laktózérzékenyek közül is probléma nélkül tudják fogyasztani, de vannak, akiknél már a legkisebb dózis esetén is erős tünetek jelentkeznek. A tünetek megjelenése a laktóz tartalmú élelmiszer elfogyasztása után kb. fél órával, vagy akár 1-2 órával később jelentkezik.

Az orvosi diagnózis általában hidrogén kilégzési teszttel, vércukorvizsgálattal vagy székletvizsgálattal történik, de egyre gyakoribb a genetikai vizsgálat is, amivel már gyerekkorban előre megjósolható, hogy később probléma lesz a tejcukor emésztéssel.

  • Hidrogén kilégzési teszt: Mivel a laktóz baktériumos erjedése hidrogén termeléssel jár, ezért a kilégzéses vizsgálatnál ennek a mennyiségét mérik. 
  • Vércukorméréses vizsgálat során egy konkrét mennyiségű laktóz bevitel után többször mérik a vércukorszintet. Ha a vércukor emelkedés nem a megfelelő görbe szerint alakul, akkor feltételezhető, hogy nem emésztődik meg és nem szívódik fel a tejcukor.
  • A székletvizsgálatnál a széklet savasságát mérik, ezt a vizsgálatot elsősorban gyermekeknél, csecsemőknél szokták végezni.

A laktózérzékeny embereknek maguknak kell kikísérletezniük, hogy mennyi és milyen tipusú tejterméket tudnak fogyasztani. A legtöbben a vajat, érlelt sajtokat és bizonyos joghurtokat, kefíreket is képesek tolerálni. A hozzáadott cukor nélküli tejtermékek esetén a termék tápanyagtáblázatában a cukortartalom  alatt megismerhetjük a termék laktóz tartalmát. Persze lehetőség van már külön laktáz enzimet bevenni az étkezések előtt, ami segíti a lebontást, illetve egyre több laktózmentes tejterméket lehet kapni, melyeknél a gyártási folyamat során eleve semlegesítik hozzáadott emésztőenzimmel a laktózt. Én leginkább azt javaslom, hogy ha laktózérzékenységünk van, akkor ne forduljunk ezekhez a termékekhez. Vegyük a szervezetünk természetes jelzésének, hogy nincs szükségünk azokra a típusú tejtermékekre amelyeket önmagunktól nem tudnánk megemészteni, és válasszuk azokat, amihez a saját szervezetünk enzim ellátása is megfelelő.

Nagyon sok embert ismerek, akik ösztönösen tudják, hogy mi jó és mi rossz nekik, és orvosi diagnózis nélkül is évek óta nemet mondanak sokféle tejtermékre. Szerintem ez teljesen rendben van. Mivel a tej és tejtermékek egyáltalán nem nélkülözhetetlenek az étrendben, ezért ha nem kívánjuk őket, akkor nyugodtan kihagyhatjuk őket. 

2. A tejben lévő fehérjékkel kapcsolatos problémák: a tejallergia és a tejfehérje intolerancia

A tejfehérje allergia vagy tejallergia

A tejallergia a tejben lévő fehérjékre, a kazeinre és savófehérjékre adott allergiás reakció. Ez a reakció a laktózintoleranciával szemben az immunrendszer (igE-típusú) válasza, és már egészen kis mennyiségű tejfehérje is ki tudja váltani a tüneteket. A tünetek sokfélék lehetnek, az enyhétől az egészen súlyosig. A leggyakoribb panaszok:

  • különböző bőrtünetek (vörös foltok, viszketés, csalánkiütés, ekcéma)
  • hányás
  • gége bedagadása, nehéz légzés
  • hasfájás, hasmenés
  • étvágytalanság, súlyvesztés
  • esetleg anafilaxiás roham
  • stb.

A tejallergia vérvizsgálattal vagy bőrpróbával kimutatható. Egyetlen kezelési módja az összes állati tejtermék teljes mértékű kiiktatása az étrendből.

Most, hogy mindenki számára egyértelmű hogy mi a különbség a tejallergia és a laktózintolerancia között, láthatjuk, hogy milyen zavaró tud lenni, amikor egy cukrászdában vagy étteremben csak azt írják ki egy termékre hogy „laktózmentes”. Tapasztalatom szerint a legtöbb helyen a teljesen tejmentes élelmiszereket értik alatta. Ez az elnevezés viszont így nagyon megtévesztő, mert készülhetne a megnevezett élelmiszer valamilyen laktózmentes tejtermékből is, ami ugyebár nagyon nem mindegy egy tejfehérjére érzékeny vagy tejallergiás szempontjából. Emiatt a gyakori félreértés miatt egy tejfehérje allergiásnak vagy érzékenynek muszáj minden ilyen alkalommal újra és újra megkérdeznie hogy a kínált termék valóban „csak” laktózmentes, vagy teljesen tejmentes. Aki ebben a cipőben jár, az tudja, hogy ez az állandó kérdezgetés mennyire fárasztó tud lenni… Jó lenne ha a vendéglátósok is pontosabban tisztában lennének a fogalmakkal, és ha valami tejtermék mentes, akkor írják ki azt hogy tejmentes, és ne azt, hogy laktózmentes. Talán néhány év múlva eljutunk idáig is…

A tejfehérje intolerancia

A laktózérzékenységen és a tejfehérje allergián kívül van még egy harmadik egészségügyi probléma is amit a tejfogyasztás vált ki, ez pedig a tejfehérje intolerancia.A tejfehérje intoleranciánál nem csupán az immunrendszer túlzott működése áll fenn, hanem az emésztőrendszer és az immunrendszer együttes hatása okozza a gondot. Kialakulásához szükséges a bél fokozott átjárhatósága (áteresztő bél), majd a bélfalon átkerülő tejfehérjére az immunrendszer igG típusú ellenanyagokkal reagál (lásd itt, itt vagy itt). Az allergiás reakcióval ellentétben a tejfehérje intoleranciánál a tünetek nem feltétlenül röviddel tejtermék fogyasztást követően alakulnak ki, hanem akár napok vagy hetek is eltelhetnek a megjelenésükig.

A tejfehérjék a gluténhoz hasonlóan sokféle panaszt tudnak okozni.  Leggyakoribbak az emésztési problémák. Ez talán a legszerencsésebb eset, mert emésztési panaszok esetén gyorsan a táplálkozás valamelyik komponensére terelődik a gyanú, és így viszonylag hamar ki lehet vizsgálni ha a tej, és azon belül valamelyik tejfehérje okozza a tüneteket.

Bonyolultabb a helyzet, ha bőrproblémák, ízületi panaszok, fáradékonyság, fejfájás, alvászavar, hangulatzavar vagy valamilyen neurológiai tünet lép fel, ahol viszont már nem terelődik automatikusan a tejre vagy egyáltalán az étrendre a gyanú, és így a megoldásig is nehezebben jut el a beteg. 

Az tejfehérje autoimmun betegségek kialakulásában játszott szerepe

Nagyon érdekes kérdés a tejfehérjék autoimmun betegségek kialakulásában játszott szerepe. A folyamathoz kapcsolódik a molekuláris mimikri jelensége, amikor az immunrendszer egy gyakran felbukkanó, veszélyes, idegen anyag semlegesítése után (pl. a bélfal fokozott átjárhatósága miatt a véráramban megjelenő tejfehérjékre adott reakció után) elkezdi az idegen anyaghoz hasonló saját szöveti struktúrákat is támadni (lásd itt).

Az, hogy a tejfogyasztásnak is szerepe lehet az autoimmun betegségek kialakulásában ma már kezd viszonylag elfogadottá válni (természetesen a dietetikai ajánlások ezzel még mit sem törődnek). A legtöbbet az I-es típusú diabétesz (lásd itt vagy itt), a sclerosis multiplex (lásd itt és itt) esetén vizsgálták a tejfehérjék hatásait, de a többi autoimmun betegség kapcsán is vannak kutatások (lásd pl. itt és itt).

A probléma az, hogy mivel ez a folyamat sokszor éveken át rejtve marad, így nem tudjuk biztosan, hogy kinél problémás autoimmun szempontból a tejtermékek fogyasztása, és kinél nem. Világossá csak akkor válik, amikor már egyértelműen beüt a baj. Például én sem tudtam éveken keresztül, hogy nem kellene tejterméket fogyasztanom, és hogy mi zajlik szép csöndben az immunrendszerem és az idegrendszerem szövetei között.

A tejben lévő kazein és a gabonában lévő glutén nagyon gyakran keresztérzékenységet mutatnak egymással, tehát aki az egyikre érzékeny, az nagy eséllyel a másikkal is problémákat fog tapasztalni.

Az A1, A2 kazein fehérje

A tejben lévő kazeinnek is több típusát ismerjük. Megkülönböztetünk alfa, béta, gamma és kappa kazeint. A tehéntejben béta-kazein található. A béta-kazeinen belül is megkülönböztetünk több csoportot, melyek közül A1 és A2 béta-kazein típusok a leggyakoribbak és a legjelentősebbek. Az ősi tehénfajták tejében A2-es típusú kazein van. 

Az A1-es és A2-es béta kazeinnek azért van jelentősége, mert egyre több vizsgálat mutatja ki, hogy azok a tejtermékek amelyekben az ősi A2-es kazein található, sokkal kevésbé okoznak problémát, mint azok a tejtermékek, melyekben A1-es kazein is van.
Az A1 kazein az A2 kazein egy mutációja. A megváltozott szerkezetű fehérjét másképpen tudja lebontani a szervezet. Az A1 béta kazeinből az emésztés során egy opiát keletkezik, a Béta-CazoMorfin-7 (BCM7). Ez egy immunológiailag aktív vegyület, és feltételezhetően a szervezet több pontján is képes problémákat okozni. (Lásd itt, itt, itt vagy itt)

Először az egyes típusú diabétesz kialakulásában bizonyították a szerepét, de feltételezhetően más autoimmun betegség, gasztroenterológiai tünetek és neurológiai problémák megjelenésében is szerepet játszhat. Azokban az országokban vagy régiókban ahol az ősi, A2-es kazeinű szarvasmarhafajtákat tenyésztenek, szignifikánsan kevesebb az ilyen jellegű problémák száma, mint ahol az A1-es típusok vannak többségben. Az összefüggést állat és humán kísérletekkel is bizonyították. 

De hát akkor tenyésszen mindenki A2-es kazeinű tehenet, és igyuk annak a tejét! -  lehetne a válasz a problémára. Igen ám, de manapság a legjobban tejelő állatok tejében inkább az A1-es kazein van, így Észak-Amerikában és Európa jelentős részén manapság inkább ezeket a fajtákat tenyésztik. A profit pedig nagy úr... Ebből a szempontból Ázsiában, Afrikában szerencsésebbek az emberek, ott még sokkal inkább az ősi fajták vannak többségben.  

Korábban tehát Európában is azok a tehénfajták voltak elterjedtebbek, melyek tejében  leginkább A2-es típusú béta kazein volt. A huszadik század elején az Egyesült Államokban kitenyésztették a holstein-fríz fajtájú szarvasmarhát, amely egy kiváló tejhozamot produkáló fajta. A holstein-fríz tejében viszont az A1 típusú béta kazein dominál. Ez a faj került át Európába és terjedt el a kontinens nagy részén is a XX. század során. A fajtaváltás Európában nem volt mindenhol ugyanolyan mértékű, Nyugat-Európában nagyobb arányban maradtak meg a régebbi fajok is, mint például Közép-Európában. 

Magyarországon korábban a sokféle szarvasmarha faj közül az egyik legelterjedtebb a magyar tarka volt. A magyar tarka, a jersey, illetve a juh, bivaly és kecsketej is A2 kazeint tartalmaz. A 60-as évektől, de leginkább az 1972-es új mezőgazdasági program hatására megkezdődött a magyar tarka átkeresztezése a holstein-fríz fajtával. A fajtaátalakító keresztezés hatására a hazai szarvasmarhák (illetve a középeurópai szarvasmarhák) nagy részében a holstein-fríz genetikai állománya miatt már az A1-es kazein is jelen van. Magyarország pedig immáron kiemelkedő helyet foglal el a világ holstein-fríz tenyésztésben. (Forrás: Forrás: Szarvasmarhatenyésztés Holló István, Szabó Ferenc (2011), megtalálod itt)

Tehát ma Magyarországon a tejtermelésben a holstein-fríz fajtájú szarvasmarha az uralkodó, hiszen sokkal magasabb tejhozamot tud produkálni, mint a korábban elterjedt fajok. Hagyományos tarka marhát vagy egyéb fajtájú szarvasmarha tenyésztéssel már csak kisebb gazdaságok foglalkoznak. Ha itthon bármilyen bolti vagy nagyobb tejgazdaságtól veszünk tejterméket, abban szinte biztosan a holstein-frízzel keresztezett marhának a teje lesz, ezáltal pedig az A1 típusú béta kazein lesz nagyobb mennyiségben. Íme még egy igencsak jelentős indok arra, hogy korábban, akár a szüleink generációjában, akár gyerekkorunkban miért nem volt ennyi allergiás vagy élelmiszer érzékeny ember.

3. A tejben lévő hormonokkal kapcsolatos problémák

A tejben lévő természetes módon előforduló hormonok emberi szervezetre gyakorolt hatásai régóta foglalkoztatják a kutatókat. Ezen hormonok közül a legizgalmasabbak és a leggyakrabban kutatottak az IGF (inzulinszerű növekedési hormon) és az ösztrogének. Mindkét hormon az emberi szervezet működésében is fontos szerepet játszik. Az IGF, az inzulinszerű növekedési faktor fontos szerepet tölt be a növekedésben, fejlődésben, illetve a folyamatosan szabályozott módon növekvő szövetek regenerálódásában. Az inzulin termelődése hatással van a vérben lévő IGF mennyiségére is. Az IGF a tejben is nagy mennyiségben jelen van, hiszen célja, hogy serkentse a kisborjú gyarapodását. Kérdés, hogy mit okoz az emberi szervezetben, milyen hatással van a saját sejtjeinkre és szöveteinkre, ha extra adag IGF-et kapunk a tejtermékekből is. A tej nem mellesleg alapból magas inzulinválaszt generál, ami így is tudja növeli a vérünkben lévő IGF szintet. De sokakat foglalkoztat az is, hogy van-e összefüggés a tejben lévő ösztrogének és a hormonális egyensúlytalanságok kialakulása között (lásd pl. itt). Az ösztorgéndominancia – ami egy rendkívül gyakori hormonális egyensúlyi probléma –  és a tejfogyasztás összefüggéséről is rengeteget lehet olvasni.

A tejben lévő hormonok elég nagyméretű molekulák, amelyek leginkább csak akkor kerülnek át bomlás nélkül a bélrendszerből a véráramba, ha a bélfal fokozottan átjárható, ez pedig nem ritka állapot. Összességében tehát többféle egészségügyi probléma kialakulása kapcsán merült fel a nyugati táplálkozásban megjelenő nagy mennyiségű tejtermék fogyasztás, azon belül is a hormonok szerepe. Ilyenek például bizonyos ráktípusok kialakulása, vagy az aknék megjelenése, a korai pubertás , illetve az ösztrogéndominancia és a tejtermékek közötti lehetséges kapcsolat.

  • Az aknék
    Vannak feltételezések, melyek szerint az aknék kialakulásában is szerepe lehet a tejnek, legalábbis a tejben lévő IGF hormonnak.   Már eddig is rengeteg kutatás foglalkozott a témával, és a legtöbb talált is összefüggést a tejetermékek és a bőrproblémák között (lásd itt, itt, itt vagy itt). Egy friss 2019-es vizsgálat, melyben több study eredményeinek metaanalízisét végezték el, szintén egyértelmű összefüggést mutat a tejfogyasztás és a pattanások között, az eredmények szerint pedig különösen  a zsírszegény tej tud súlyos aknékat okozni (lásd itt). A pattanások kapcsán úgy tűnik, hogy nem csak  a tejben lévő IGF a hibás, hanem a szervezet fokozott (saját) IGF termelése is. A fokozott IGF termeléshez az étrend oldaláról erősen közrejátszik a magas szénhidrátbevitel és az ezzel összefüggésben lévő magasabb inzulintermelés. A tej igencsak megemeli a szervezetben lévő saját IGF hormon szintjét, aminek így érthetően köze lehet az aknék fejlődéséhez (lásd itt és itt). A funkcionális megközelítést képviselő szakemberek alacsony szénhidrátbevitelű étrendet és a tejtermékek kiiktatásását javasolják a probléma kezelésére A tejtermékeket néhány hét után meg lehet próbálni visszavezetni, és megnézni, hogy fokozódnak-e a tünetek vagy sem.
  • A korai pubertás
    Amikor a 90-es években az egyre feltűnőbben jelentkező korai pubertás kérdését boncolgatni kezdték a kutatók, akkor szinte elsőként merült fel, hogy a nyugati étrend rendkívül nagy mennyiségű tejtermék fogyasztásának is köze lehet a kialakulásához. Ez esetben is az IGF volt az első számú gyanúsított, de végül több étrendi faktor szerepe körvonalazódott. Az elhízás, a magas fehérjebevitel (amiben a tejtermékeknek is van szerepük), valamint a magas szénhidrátfogyasztás, és az ehhez kapcsolódó inzulinválasznak  (a tejtermékeknek magas inzulinválaszt generálnak) mind szerepe lehet a probléma kialakulásában. (Lásd itt, itt és itt.)
  • A tej és a rák
    Szintén régóta foglalkoztatja a kutatókat, hogy vannak-e olyan ráktípusok, amelyek kialakulásához hozzájárul a nagymennyiségű tejtermék fogyasztás. Rengeteg kutatásról lehet olvasni a témában, pro és kontra is találunk eredményeket (lásd pl. itt). Nehezíti ezeket a vizsgálatokat az, hogy nem mindegy, hogy milyen mennyiségben, milyen típusú, és milyen minőségű tejterméket fogyasztanak és a vizsgálati alanyok. Vannak vizsgálatok amelyek jobban figyelembe veszik ezeket a szempontokat, és vannak, amelyek kevésbé, pedig biztosan a rák kialakulásával összefüggésben sem mindegy, hogy milyen típusú tejtermékek hatásait vizsgáljuk. Az eredmények tehát vegyesek, vannak ráktípusok, ahol semmiféle összefüggést nem találtak (pl. itt, itt vagy itt),  de vannak ahol határozott kockázati faktort jelent a tejtermékfogyasztás, ilyen például a prosztatarák (lásd itt, itt, itt vagy itt).

4. Egyebek

Azzal kapcsolatban még nincs elegendő vizsgálat, hogy milyen hatásai vannak az emberi szervezetre a tejben esetlegesen megjelenő hozamfokozásért felelős hormonok, antibiotikumok és egyéb gyógyszerek, melyekkel a szarvasmarhákat kezelték. Szintén nincs elegendő vizsgálat a takarmányban megmaradó növényvédőszerek, műtrágyák vagy génmódosított alapanyagok hatásaira vonatkozóan. Nem tudjuk, hogy ezek hogyan befolyásolják a tejtermékek minőségét, milyen arányban jelennek meg az élelmiszerekben, milyen mértékben emésztjük meg vagy kerülnek a véráramunkba ezek az anyagok. Nem ismerjük pontosan ezeknek a modern növénytermesztési, állattenyésztési illetve ipari feldolgozási technikák és anyagok hosszútávú hatásait, vagy az egymással kialakuló esetleges kölcsönhatásaikat sem. Lehet kutatásokat és elgondolkodtató eredményeket hallani és olvasni mindkét oldalról, azaz vannak akik szerint ezek alig kimutathatók és semmiféle hatásuk sincsen a szervezetünkre, de olyan vélemények is vannak amelyek szerint viszont bőven érdemes volna ezeket a kérdéseket kutatni,  és mindenki számára megnyugtató válaszokat adni rájuk. Nem szeretnék ezekbe a spekulációkba jobban belemenni.

Mindenképpen érdemes a nagyipari termelők, nehezen ellenőrizhető források helyett olyan termékeket választani, ahol jobban ismerjük a tejtermék forrását és az előállítás lépéseit. Válasszuk a kisebb családi vállalkozások, gazdaságok termékeit, ahol közvetlenebb kapcsolatot tudunk kialakítani a termelőkkel, és fel tudjuk térképezni a termelési módszereiket, az állatok takarmányozásának és tartásának részleteit. A nagyüzemi, multinacionális cégek termékeit és az arc nélküli bolti márkákat felejtsük el.

Ha másért nem, hát ökológiai szempontok miatt.

A tejtermékekkel kapcsolatos többi poszt:

A tejtermékekről I. – Egyszerű kérdés, összetett válasz (bevezetés)
A tejtermékekről II. – Tejtermékfogyasztás akkor és most
A tejtermékekről III. – A tej és az erős csontok
A tejtermékekről V. – Mit és milyen gyakran fogyasszunk
A tejtermékekről VI. – A növényi tejek