Az előző posztban elkezdtem beszámolni arról, hogy melyek azok a területek a mindennapokban, ahol már nem okoz különösebb nehézséget a környezettudatosság, és melyek azok a pontok, ahol nekünk is elakadásaink vannak. Itt a folytatás.
Flóra fogkréme
Ahogy azt már írtam, az egész környezettudatos szemlélet nálunk valahogy a kozmetikumok felülvizsgálatával kezdődött. A lendület pedig mind a mai napig tart, azaz tulajdonképpen nem vásárolunk bolti kozmetikumokat. Mindent házilag állítok elő, lehetőleg olyan alapanyagokból, amelyeket nem a világ másik végén, ki tudja milyen környezeti terhek között termeltek, majd utaztatják ide a fél világon át (pl. pálmaolaj, kakaóvaj, sheavaj). Az is problémám a bolti kozmetikumokkal, hogy hiába vannak minőségi, természetes alapanyagú termékek a piacon, mindent műanyag tégelyben vagy műanyag flakonban árusítanak. Gyűlölöm a műanyagot, gyűlölöm a flakont, nem tudom elviselni a gondolatot, hogy míg én néhány hét alatt elhasználok egy sampont, addig a csomagolásából egy soha le nem bomló környezeti teher lesz (az újrahasznosítás mértéke kicsiny hazánkban nagyjából a nullával egyenlő). Szóval nálunk amennyire csak lehet műanyagstop van, és ez vonatkozik minden flakonra is. Nem mellesleg nagyon megszerettem a kutyulást és az alapanyagokkal kísérletezést, és higgyétek el, hogy egy fogkrémet vagy sampont összedobni egyáltalán nem kerül túl sok időbe. Mindemellett jó érzés tudni, hogy pontosan mit és miért kenek magamra.
Na de van két kivétel.
Flórának nem ízlik az itthoni fogkrém ezért neki Alverdés gyerekfogkrémet veszek, és mivel Janka bőrével voltak gondok fél éves kora körül, így van itthon probiotikus testápoló is. Sőt, elárulok még valamit, ha valaki megdob valami Weleda termékkel, hát azt sem dobom kukába.
A pattogós labda gyűjtemény
Lego, Duplo, homokozójátékok és néhány baba kivételével szigorúan kerülöm, és kíméletlenül irtom a gyerekek környezetéből a műanyag játékokat. Különösen gyűlölöm a pici mütyűröket, gyorsan elvesző, gyorsan kipukkanó, olcsó szarokat (pl. a kétszázadik szappanbuborékfújó, baba csörgő, felfújható figura, kindertojás méretű fröccsentett izék). Túlnyomórészt fa és textil játékaink vannak, melyeknek szépek, tartósak, jó őket kézbe venni, ha pedig majd úgy hozza a sors, nagy valószínűséggel lebomlanak.
És itt is van egy vallani valóm. Valamiért beteges vonzalmat érzek a kicsi pattogós gumilabdák iránt, és ezt a rajongást sikerült átragasztanom Flórára is. Nem tudom, talán a Soni Bravia reklám kitörölhetetlen nyomokat hagyott bennem. Szóval ha úton-útfélen véletlenül szembe jön velünk egy 100 Ft-os pattogós labda automata, akkor szinte mindig elcsábulunk, és visszük haza egy újabb trófeát a gyűjteménybe.
Ruhák
Mindenki tudja, hogy a fast fashion ipar mögötti eszméletlen pocsékolás és környezetterhelés áll. Senkinek sincs szüksége ennyi ruhára, vagy arra, hogy párhavonta lecserélje a fél gardróbot.
Turizni amúgy is sokkal izgalmasabb, mint boltba járni. Szóval ruha kérdésben igyekszem nagyon következetes lenni, azaz fehérneműn és lábbelin kívül mindent second hand beszerezni. Cipőt is szoktam néha használtan venni, de azért az egy lényegesen kényesebb műfaj. Na de néha-néha azért befigyel egy-egy új dolog, például ha valamilyen funkciójú dologra hirtelen és azonnal szükség van, és nincs idő sokat keresgélni, vagy ha valami speciálisabb dolog kell, ami nagy valószínűséggel úgysem fog megjelenni a turik kínálatában (vagy irtó nagy szerencse kellene hozzá). Így vettem például a múlt hónapban edzéshez egy-egy spécibb ruhadarabot a Decathlonban, meg gyapjú aláöltözetet is, mert tavaly télen elég sokat fagyoskodtam a hinta mellé szegezve. Szóval minden tiszteletem azoké, akik bevállalják az „egy évig semmi ruhaneműt nem veszek” kihívásokat, én valószínűleg elbuknék egy ilyenen.
Két autó
Roppant elegáns lenne, ha környezettudatos családként nem tartanánk fenn két autót. Amíg Budapesten éltünk, és a két saroknyira lévő buszmegállóban 5 percenként három fajta busz is járt, addig nem is volt kérdés, hogy elég kocsi. Rövid sétával elérhető volt a piac, a DM és sok más bolt. Flórát a hátamra kötöttem vagy babakocsiba tettem, és mindent gyalog vagy tömegközlekedéssel kényelmesen el lehetett intézni. Most viszont olyan helyen lakunk, ahol sajnos mindenhez autóba kell ülni, vagy ha nem így tennénk, akkor irreálisan hosszú idő lenne bármit elintézni, vásárolni, oviba menni stb. Próbáltam biciklizni a környéken pl. a DM-be, hááát… ez nem az a környék ahol ez biztonságos. Gerekekkel lehetetlen. Szóval nincs mese, egyelőre az autók darabszámának csökkentése teljesen elképzelhetetlennek tűnik.
Könyvek
Időnként csodálom azokat, akik olyan mértékben tudják csökkenteni a személyes tárgyaik számát, hogy a végén kb. egy fél sátorban elfér a maguk és családjuk teljes ingósága. Nekem ez nem megy, leginkább a könyveim számát nem tudnám lecsökkenteni. Tudom, hogy az összes könyvem tartalma ráférne valami kütyüre, de nekem az nem könyv. Tudom, hogy járhatnék könyvtárba is. De…
- A jó könyveket szeretem birtokolni. Szeretem hogy ott vannak a polcomon, szeretek időnként beléjük lapozni ha eszembe jut valami.
- Szerintem egy család könyvespolca rengeteget elárul az ott lakókról az érdeklődési körükről, személyiségéről. Amikor átmegyek valakihez, akkor mindig rátapadok a könyvespolcra, és nagyon jó beszélgetések kerekednek ki a különböző olvasmányélményekről. Szívesen adok kölcsön könyvet, örülök, ha vannak még olvasó emberek a környezetemben.
- Egyszerre több könyvet olvasok, egyiket-másikat (most főleg a gyerekek mellett) hónapokig, akár fél évig nyúzom. Nem bírnék a könyvtárba szaladgálni állandóan, észben tartani a hosszabbításokat, Janka könyvekre gyakorolt hatásai miatt magyarázkodni, stb.
Szóval vannak és lesznek könyveink, régiek is, újak is. Viszont amit csak lehet használtan veszek, ez a szépirodalomnál nem is nagy kihívás, mindenből rengeteg second hand példány van.
És most jöjjön az egyik legdurvább…
… a Nespresso kapszulák
Van egy elvünk, miszerint semmilyen élelmiszeripari és vegyipari nagyvállalat terméket nem vesszük, működésüket, létüket nem támogatjuk, a bevételeikhez, tőkéjük növekedéséhez nem járulunk hozzá.
Szívesen írok egyszer arról, hogy miért, rengeteg és még annál is több oka van, köztük a működésükhöz, alapanyag beszerzésükhöz köthető mértéktelen ökológiai pusztítás, a gyártási folyamatok során zajló környezetszennyezés, a dolgozók és teljes régiók kizsákmányolása (főleg a harmadik országokban, de nem kell olyan messze menni), a politikai nyomásgyakorlási módszereik, a közöttük lévő átláthatatlan összefonódások (pl, Monsanto újabb nevén Bayer kapcsolatai), a vásárlók folyamatos hülyítése, az etikátlan állat és egyéb környezeti kísérletek stb. stb. Azt gondolom, hogy lehet a környezetvédelemről papolni, lehet a tüntetni a parlament előtt globális klímasztrájk keretében, lehet textilzsákokkal vásárolni, lehet vegánkodni, lehet blogot írni környezettudatosságról (ezt magamnak írom), lehet lájkolni Greta Thunberg beszédeit, ha amúgy ezeknek a globális multinacionális nagyvállalatok szarait vesszük meg nap mint nap, és az ő termékeikkel vesszük körbe magunkat. Chio chips, Coca Cola, Jogbella, Danone puding, Magnum jégkrém, Kellogs, Milka csoki, Mars szelet, Dove sampon, Baba fürdető, Always betét, Persil mosópor és társaik.
És itt van a mi maxima culpa-nk, egy multitól csak nem tudunk szabadulni, méghozzá a Nestlé-től a Nespresso kapszulák miatt. Pedig a Nestlé munkássága etikai és ökológiai szempontból valahol a legaljának a legalján van az élemiszeripari nagyvállalatok között. Viszont a helyzet az, hogy van egy már 10 éves Nespresso gépünk, ami a mai napig kiválóan működik. Eladni már nem lehet, szemétre tenni környezeti szempontból a legrosszabb megoldás lenne. Gergőnek meggyőződése, hogy az újatölthető kapszuláktól hamar tönkremenne a gép, ami nyilván nem lehet cél. A más márkájú kapszulák nem újrahasznosíthatók mert műanyagok (próbálkoztunk egy ideig komposztálható kapszulákkal – hát nem komposztálódtak…), a Nespresso kapszulák viszont alumíniumból vannak, ezért legalább be is gyűjtik és újakat gyártanak belőlük. Sokat, nagyon sokat, és még annál is többet gondolkodtunk már erről, egyelőre úgy tűnik, jobb megoldás nincs, marad a Nespresso gép, Nespresso kapszulákkal. Ha tönkremegy, akkor majd végre elbúcsúzunk a Nestlétől, és valami jobb megoldás után nézünk. Mentségünk, hogy 90%-ban kotyogóst vagy french press-t használunk, ez a probléma csak a gépi kávéra vonatkozik.
Hát így állunk.
És ti? Ha már elindultatok ezen az úton, akkor mik a legnagyobb sikereitek és mik a legnagyobb nehézségeitek az ökológiai lábnyomcsökkentés területén?
You must be logged in to post a comment.