“Ha felelősen gondolkozol a jövőről, fontos számodra a környezet megóvása, szeretnél valamit tenni a klímakatasztófa elkerülése érdekében, akkor legyél vegán!! Az állati termékek elhagyása az egyetlen előrelátó, környezettudatos, fenntartható és etikus döntés, mitöbb a növényi étrend az egészséged szempontjából is a lehető legjobb választás.”
Nem tudom, ki hogy van vele de én már nagyon, de nagyon unom ezt a minden párbeszédet és árnyalt gondolkodást nélkülöző, ellenmondást nem tűrő narratívát, amit olykor igencsak agresszív módon tolnak az arcunkba mindenhol, ahol csak a környezettudatosság szóba kerül.
Persze mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretnék elismerni minden olyan erőfeszítést amit bárki akár a saját egészsége, akár a környezetünk megóvása érdekében megtesz. Legyen az bármilyen kicsi vagy nagy lépés; áldozatot vállalni, előre gondolkozni, lemondani a kényelemről vagy megszokottról, tudatosan létezni, étkezni, vásárolni tök nagy dolog. Nagy dolog, mert a világban minden ez ellen hajt: fogyasztásra, rohanásra, szemét evésére, menzakajára, instant megoldásokra, egyszerhasználatra, könnyen emészthető tartalomra, gyorsaságra, kényelmere, tespedésre, langymelegre buzdít. Széllel szemben vizelni pedig marha nehéz, én is tudom, az élet elég sok területén próbálkozom vele.
Szóval ha valaki a környezet megóvása érdekében úgy dönt, hogy áldozatot hoz, és lemond a hamburgerről (pedig szereti), lemond a sajtokról (pedig azok tényleg finomak), lemond a joghurtról (pedig eddig minden vacsi után boldogan belapátolt egyet), lemond a bőrtáskáról (holott odavan értük) akkor az mindenképpen elismerésre méltó.
De mégis, lehet-e környezettudatosan és fenntartható módon élni, étkezni ha valaki nem vegán? Lehet állati termékeket enni ha fontos számunkra a bolygó jövője?
Szerintem igen. És határozottan elutasítom azt a gondolkodásmódot miszerint
- a vegán étrend mindenki számára hosszútávon előnyös, és egészségügyi szempontból fenntartható,
- az állati termékek egészségtelenek, rákot okoznak, stb,
- a húsevés, azaz egy állatot étkezés céljából megölni morális szempontból kifogásolható (vagy egyenesen gyilkosság),
- a vegán életmód az egyetlen fenntartható étkezési forma az emberiség számára.
Az emberek egy jelentős része a faék egyszerűségű válaszokat szeretni. A fekete, fehér, igen, nem-et. És amikor felmerül, hogy esetleg van olyan is, hogy szürke, és annak is létezik minimum ezer árnyalata, vagy esetleg csak szürke van, vagy – horribile dictu – senki sem tudja megmondani mi fekete, mi szürke és mi az ami fehér, akkor jön a menekülés. Az már bonyolult, akkor gondolkozni kell, energiát rászánni, arra nincs idő, ahhoz nincs kedv.
Így hát amikor már minden második híradás vagy internetes cikk a bolygónk felmelegedésével kapcsolatos problémákról szól, akkor a szorongásra válaszként keressük az önmagunkat felmentő, megnyugtató vagy a megoldásként szóbajövő legegyszerűbb válaszokat. Szelektív szemét, ne használj zacskót és legyél vegán. Ennyike.
Infografikák és félinformációk
Roppant módon bosszantanak például az interneten terjedő ostoba, manipulatív, minden kritikai gondolkodást nélkülöző statisztikák, ábrák, melyekbe lépten-nyomon beleakadok. Csilivili infografikák például arról, hogy az ökológiai lábnyomomat ennyivel és ennyivel tudnám csökkenteni, ha nem ennék húst. Hogy egy kilogramm hús előállítása mennyi vizet igényel, és mennyi CO2 kibocsátással jár. Hogy egy kiló hús elfogyasztása hány heti autóhasználattal egyenértékű. Ezeken legtöbbször sehol sem találok semmi hivatkozást, pedig én tényleg szeretném tudni, hogy ki, mikor, hol és konkrétan mit vizsgált, milyen körülményeket vett figyelembe, milyen eredményre jutott, szóval hogy mi alapján számolták ki a híresztelt értékeket. Ha mégis van valami hivatkozás, és az ember utánajár az adatoknak, akkor azért hamar kiderül, hogy a legszélsőségesebb eseteket veszik számításba, vagy hogy egy csomó igencsak fontos körülményt nem vettek figyelembe (pl, hogy egy autónak a benzin elégetésén kívül más típusú környezeti terhe is van és hasonlók). Az a baj ezekkel a facebookon terjesztett infografikákkal, meg a hétköznapi beszélgetésekben elterjedt félinformációkkal (“azt mondják…”, köztudott…”), hogy ezekről az alapokról indulva nem igazán lehet értelmes párbeszédet indítani, vagy valóban előremutató cselekvési terveken gondolkozni.
A mindenért a húsevést felelőssé tevő rengeteg cikk között pár hónapja végre megjelent egy írás, ami arról szólt, hogy talán tévedés minden bajt az állattenyésztésre kenni.
“Sokan gondolják, hogy a hús elhagyása jelentős befolyással bír a klímaváltozásra. Azonban egy amerikai tanulmány szerint, ha az összes, államokban élő ember kivenné az állati fehérjét az étrendjéből, akkor az USA üvegházgáz kibocsátása 2,6 százalékkal csökkenne. A Kaliforniai Egyetemen végzett kutatás szerint, ha a „Húsmentes hétfő” (Meatless Monday) kezdeményezést minden amerikai átvenné, akkor 0,5 százalékkal csökkenne a kibocsátás.”
Persze konkrét hivatkozásokat ez a cikk sem közöl, így megint csak nem könnyű utánamenni az adatoknak, de örülök, hogy kezd némi józan ész is megjelenni ebben a jelenleg igencsak egyoldalú párbeszédben. Én úgy látom, hogy sokan, sokféle módon, sok mindent számolgatnak, ki ezt, ki azt különböző súllyal vesz figyelembe, de lényeg, hogy minden csak spekuláció és becslés. Soha nem láttam még például semmiféle számítást arról, hogy mekkora az ökológiai lábnyoma egy permakultúrában létrejövő állati terméknek, ahol vegyszereket nem használnak, nem termelődik fölösleges trágya, nem használnak a föld másik felén termesztett takarmányt és hasonlók. Arról sincs számítás, hogy mennyi állat tartható fenntartható módon akár a mi régiónkban, akár az egész földön, és az hány embernek mire elég. Azt is gondolom, hogy a vegánság most amúgy is borzasztó gyorsan terjedő trend, aminek reklámozásához nagyon jól hangzik az mantra is, hogy a húsfogyasztás okozza a globális felmelegedést.
Ami ki szokott maradni a számításból
Azt hiszem, hogy amikor hétköznapi emberként a táplálkozás, azon belül is a húsfogyasztás ökológiai lábnyomáról vitázgatunk, akkor van legalább négy (illetve öt) olyan fontos tényező, amit ritkán veszünk számításba, holott a teljes kép érdekében mindenképpen érdemes lenne velük foglalkozni:
- A nagyüzemi és a hagyományos (szabadtartású, legeltetésen alapuló) állattartás ökológiai lábnyoma nem összehasonlítható egymással. A vegánpropaganda elrettentő adatai mindig az iparosított állattenyésztés legeslegrosszabb verzióit veszik alapul. Ez részben persze jogos, hisz manapság ez a domináns, de ennek ellenére sem érdemes fekete-fehéren gondolkozni.
- A szabadtartású, legeltetett állatok tevékenységének igenis vannak pozitív hatásai is a földre (talaj, vegetáció, széndioxid megkötő képesség).
- Ezekben a vitákban szinte sohasem jön szóba a növénytermesztés jelenlegi modern gyakorlatának környezetpusztító hatása, holott bőven van aggódnivaló ezzel kapcsolatban is. A jelenlegi globalizált élelmiszer előállító rendszerben a vegán étrend ugyanúgy fenntarthatatlan, és hogy mást ne mondjak, állatok halálával is jár.
- A földön nem minden terület alkalmas arra, hogy földművelés alá vonjuk. Vannak tehát legelőnek való vidékek, régiók, ahol nem érdemes, vagy egyáltalán nem is lehet növényeket termeszteni. Legelő állatok nélkül ezek a területek egyszerűen tönkremennek. Bármennyire is szeretné az ember, nem lehet mindenhol búzát, szóját vagy patiszont termeszteni, és közel sem opció egy csomó népcsoport számára a növényi étrend.
- Az egészséges táplálkozáshoz szükség van állati termékekre.
Két dologban viszont teljesen egyetértek a vegánokkal, és teljes mértékben egy oldalon állok velük.
Az az intenzív állattartás – amiből ma a hús és tejtermékeink elsöprő többsége származik (tehát amit a boltban megvehetünk, amit a legtöbb étteremben felszolgálnak, amivel a kifőzdében találkozhatunk, amit a gyerekeink elé löttyintenek a menzán) – tényleg eszméletlenül környezetpusztító módon termelődik. Ezzel tisztában kell lenni. Tudom, hogy valamit enni kell, és hogy nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy maga termeljen, állatot tartson, vagy hogy drágább termékeket, szolgáltatásokat vásároljon. Mégis azt hiszem, hogy muszáj tisztában lenni azzal, hogy az életmódunknak mi az ára és mik a következményei. Sokkal könnyebb ezzel nem foglalkozni, inkább nem belegondolni, szőnyeg alá söpörni. De megoldásokon csak akkor lehet gondolkozni akár egyéni, akár globális szinten, ha beleállunk a helyzetbe, és merünk szembesülni a problémával.
A másik amivel egyetértek, hogy túl sok állati terméket fogyasztunk. Ehhez még azt tenném hozzá, hogy nem is elég változatosan jelennek meg ezek a termékek az étrendünkben, azaz az emberek többsége ritkán eszik belsőségeket, gyakran felhasználatlan marad a csont és az aprólék, csak tehéntejet és tejterméket vásárolunk, megfeledkezve például a kecskéről, juhról, bivalyról.
Egészség?
Kezdeném ezzel, mert ez az egyik legfontosabb érv, ami ráadásul kicsit kilóg a többi közül. Szóval az, hogy a vegán étrend egészséges-e, és hogy hosszútávon milyen hatással van az emberi szervezetre egy akkora téma, amivel könyveket lehetne teleírni, ezért nem is fogok most ennek részleteibe belemenni. Ráadásul akárki akárhogyan is kezd el érvelni egy vegán hívőnek a vegyestáplálkozás mellett, az darázsfészekbe nyúl, és olyan hihetetlen indulatok szokták jellemezni ezeket a vitákat, hogy teljesen értelmetlennek érzem igazán belefogni. Röviden és tömören annyit írnék, hogy táplálkozástudományi szempontból a pusztán növényi étrend egy nonszensz. Ismerem a vegánok “szakmai” érveit, hogy mit mond a brit dietetikusok országos szervezete, ismerem a kína-tanulmányt (ami a világ egyik legtöbb jogos szakmai kritikáját bezsebelő étrendi vizsgálata, szóval jobb ha senkit nem győz meg), ismerem azokat a tanulmányokat melyek szerint a vegán életmódot élők egészségesebbek az átlag populációnál (de ez semmit nem mond el arról, hogy maga az étrendjük egészségesebb-e egy táplálkozására szintén odafigyelő vegyestáplálkozású emberénél) és hasonlók. Röviden írtam már erről, például, hogy azok az élelmiszerek, amelyek a legtápanyagdúsabbak és amelyekből a leginkább képesek hasznosulni a mikrotápanyagok, zömében mind állati eredetűek. Nagyon-nagyon gyakran látok vegánokat, akik néhány évig csinálják a tiszta növényi étrendet, az első időkben nagyon jól érzik magukat (ami természetes, hisz bármi jobb annál mint ahogy korábban kajáltak), aztán néhány év után egyre több kisebb-nagyobb egészségügyi kihívással néznek szembe, amire vagy tudnak reagálni, vagy nem. És itt nem csak a B12-ről van szó, hanem EPA, DHA hiányról, A-vitamin átalakítási és hasznosulási gondokról, súlyos metilációs problémákról, vashiányról, hormonális problémákról, kialakuló ételérzékenységekről, csak hogy a leggyakoribbakat említsem. Az, hogy kinél, mennyi idő után, mi alakul ki, az nagyon egyéni. Azt is el tudom képzelni, hogy van az emberiségnek egy szűk rétege, akinél semmiféle problémát nem jelent a növényi étrend. Nem vagyunk egyformák. De a többségnél hosszútávon azt hiszem nem fog működni. Egy egész emberiséget vegán étrendre átállítani pedig totális katasztrófa lenne, és a betegségekből, gyógyításból fakadó problémáknak is markáns ökológiai lábnyoma van, ezt ne felejtsük el. Szóval nem akarok senkit semmiről meggyőzni, ha van vegán olvasóm, innen üzenem, hogy amúgy lehetünk barik, és remélem van (és még ezek után is marad) néhány vegán barátom. Písz, love, az én véleményem egészségügyi szempontból röviden és tömören ez.
Innen folytatjuk!
You must be logged in to post a comment.