Első év a kertünkben

A legtöbben, mikor meglátják a kertünket, a medence miatt kezdenek el lelkesedni. És valóban jó dolog nyáron úszkálni, de az is tény, hogy az évben mindössze 2-3 hónapig lehet használni amellett, hogy elég sok munkával jár a karbantartása és a fenntartása. Szóval mindig el szoktuk mondani, hogy a medence ellenére vettük meg a házat, és nem azért mert a hirdetésben medencét is láttunk… A medence az év nagy részében tulajdonképpen le is van takarva, és ami számunkra sokkal izgalmasabb az maga a kert.

Évek óta vágytunk már arra, hogy legyen saját veteményesünk, legyenek saját gyümölcsbokraink, tudjunk valahol komposztálni, vagy hogy egyáltalán több időt tölthessünk a szabadban. Egy nyugdíjas házaspár lakott itt előttünk, akik nagyon szerettek kertészkedni, és rendkívül szép állapotban hagyták ránk a kertjüket. Mi pedig az első pillanatban láttuk, hogy jópár évig megközelítőleg sem lesz annyi időnk, energiánk vagy szakértelmünk, hogy akár csak hasonló állapotban tartsuk fenn a növényzetet, mint ahogyan megörököltük. Nekiálltunk tehát a saját igényeink szerint átalakítani a kertünket, borzasztó kevés hozzáértéssel, de annál több lelkesedéssel.

Én klasszikus városi lány vagyok, akit sosem érdekeltek különösebben sem a növények, sem a kertészkedés. Korábban egy kaktusz életben tartása is komoly kihívást jelentett. Gergő pedig bár kertes házban nőtt fel, ilyen típusú kertészkedés nem jellemző a családjára, fogalmazzunk úgy, hogy az ő kertjüket teljes mértékben a természet uralja és formálja.

Így hát az elmúlt év során felszerelkeztünk és kiolvastunk jópár kertészkedéssel kapcsolatos könyvet, és persze a legjobb barátunkra, a google-re is nagyban támaszkodtunk. Én például a komposztálásról három könyvet is elolvastam, pedig első ránézésre abban sincs semmi bonyolult. Csak beszórom valahova a konyhai maradékot meg a kerti hulladékot és kész is, nem? Aztán kiderül, hogy rétegelni, meg forgatni kell (minek rétegelni ha majd úgy is megforgatom?), nem tehetek rá akármit, figyelni kell a szén-nitrogén arányra, és még egy csomó egyéb szempontra.

De nem csak a komposztálás okozott fejtörést. Nekünk gyakorlatilag minden újdonság, és bármihez is nyúlunk a kertben, az rögtön ezernyi kérdést von maga után. Mit csináljunk, hogy ne egyék meg a salátát a meztelencsigák? Hogyan kell metszeni? Mikor lehet átültetni egy növényt? Mennyit kell öntözni? Ez most túl kevés vagy túl sok? Mit csináljunk a levéltetvekkel?  Ez most gaz, vagy az éppen kikelő növény amire hetek óta várunk? Kapáljam? Kézzel huzigáljam? Egyeljem? Mulcsozzam? Mivel? Vastagon? Vékonyabban? Ez milyen virág? Évelő? Nem évelő? És hogyan olvassak utána, hogy mi kell az életben tartásához, ha egyszer a nevét sem tudom?


Jó annak, aki úgy nő fel, hogy már az anyatejjel magába szívja a kertészkedés alapjait, és nem könyvek vagy a google segítségével jön rá, hogy melyik végén is kell megfogni a kapát. Na de minden nehézség ellenére azt gondolom, hogy egészen szépen helytállunk, napról napra egyre több tudásunk és tapasztalatunk van, miközben rengeteg örömöt ad a kertben töltött idő. A veteményesünk virul, és életünkben először a saját zöldségeinket esszük. A fű még mindig zöld, az átültetett virágaink is élnek, vannak fűszereink, termett az eper, a málna, a ribizli és most éppen a szeder.



És most kvízjátékunk következik: mik ezek a növények? Klikk a képekre a nagyításhoz.

A helyes választ beküldők között nem sorsolunk ki semmit, mert halvány fogalmunk sincs hogy mi a helyes válasz, szóval nagyjából bárkinek bármit elhiszünk.