Kezdjük!

Kezdjük!

Sokan javasoltátok nekünk az elmúlt években, hogy írjunk magunkról, hogyan élünk, hogyan táplálkozunk, vagy hogy segítsünk eligazodni az étrend és életmóddal kapcsolatos ellentmondásos információk tengerében. Rengeteg visszatérő kérdést kapunk, hogy miért nem eszünk kenyeret, mit reggelizünk (ha nem kenyeret…), hol vásárolunk, milyen vitaminokat pótlunk és milyen forrásokból, mivel sütünk-főzünk, mivel édesítünk, milyen kozmetikumokat használunk, vagy mit lenne érdemes elkerülni vagy beemelni az étrendbe. Ezeknek a kérdéseknek a nagy része nem válaszolható meg egy-két mondatban, alaposabban ki tudjuk őket fejteni írásban, amit ezen a blogon teszünk meg.

Lassan tizennégy éve vagyunk együtt, ennyi idő alatt pedig igencsak sok minden történt velünk, mondhatni, többször is megfordult velünk a világ. Tanultunk és diplomáztunk, dolgoztunk, volt sokféle hobbink és érdeklődési körünk, sokat kirándultunk, szórakozni jártunk, legalább ötször költöztünk, megesküdtünk, rengeteget utaztunk, voltak régi barátaink, vannak új barátaink, voltak magasságok és mélységek, minden, ami fiatalként teljessé teszi az életet. Hosszú évekig mi is pontosan úgy éltünk, mint sok más budapesti tanuló-dolgozó fiatal, rohant velünk az élet, nem foglalkoztunk magunkkal, nem gondoltunk betegségre, nem gondoltunk lassításra, összességében nagyon boldogok és elégedettek voltunk az életünkkel.

2013 januárjában viszont elég súlyos állapotban kórházba kerültem, majd rövidesen meg is kaptam a diagnózist: sclerosis multiplex. Miután megpróbáltuk lelki hamvainkból összekaparni magunkat, elkezdtünk minden elérhető információt felkutatni erről a betegségről, és arról, hogy a csodaváráson és a nem túl hatékony orvosi kezeléseken kívül mit tehetek én, illetve mit tehetünk mi azért, hogy ez az autoimmun állapot a lehető leginkább inaktív maradjon hosszútávon is.

Az elmúlt években rengeteget olvastunk és tanultunk táplálkozásról és életmódról, a tápanyagokról, mikrotápanyagokról, élelmiszerekről, allergénekről, a mozgásról, sportról és pihenésről, illetve hogy ezeknek a tényezőknek milyen hatása lehet a szervezetünkre nézve. Mi a szerepe az étrendnek és az életvitelnek a krónikus betegségek kialakulásában, vagy a már kialakult állapotok kordában tartásában, visszafordításában. Úgy gondoljuk, hogy vannak területek, ahol nagyon hatékony a mai orvostudomány, de néhány területen – leginkább a megelőzés és a krónikus betegségek kezelésében – nem hangsúlyozza eléggé

saját egészségi állapotunkkal kapcsolatos felelősségünk

mértékét. A legtöbb orvos nem tudja kellőképpen kiaknázni a helyes és személyre szabott táplálkozás és életmód gyógyításban rejlő lehetőségeit, mivel – nagyrészt önhibájukon kívül – alig rendelkeznek ezzel kapcsolatban modern és gyakorlatban is hasznosítható ismeretekkel.

Összességében tehát mi is, mint már előttünk sokan mások, radikális életmódváltásba csaptunk. Kisöpörtük a kamrát, és új alapokra helyeztük az étkezésünket és az egész életvitelünket. Kiiktattuk a glutént, a tejtermékek nagy részét, a rossz minőségű zsírokat és olajokat, és az összes ipari, feldolgozott élelmiszert. Elkezdtük keresni a jó minőségű alapanyagokat, felfedeztük a környékbeli piacokat. Nekiálltunk minden nap magunk elkészíteni a saját hideg és meleg ételeinket. Elkezdtünk vegyszermentesen takarítani, a bolti kozmetikumok helyett saját magunk előállítani amire szükségünk volt. Felkutattuk a legjobb minőségű étrendkiegészítőket. Megvolt bennünk a lelkesedés és kitartás, így nagyon hamar megtapasztaltuk az új életmód sokféle előnyét és pozitív hatását. Gergő sokat fogyott, mindketten energikusabbak lettünk, elmúltak az évtizedek óta fennálló emésztési panaszok, fejfájás, rossz alvás és napközbeni fáradtság, és nem utolsó sorban tünetmentes lettem (és azóta is az vagyok) az SM szempontjából. Az egészségesebb étrendünk kialakítása mellett elkezdtünk végre rendszeresen sportolni és odafigyelni arra, hogy sok szabadtéri időtöltéssel, megfelelő mennyiségű alvással kezeljük a stresszt, és ne csak testi értelemben legyünk egészségesek. Azóta született egy kislányunk, és jelenleg a második babánkat várjuk.

Nemrég egy régi álmunk teljesült, mikor végre egy családi házba költözhettünk, így most tavasztól őszig gyakorlatilag a kertben élünk. A hátsó kapunk egy hatalmas parkra nyílik, ahol rengeteg lehetőség nyílik a szabadtéri játékra, időtöltésre. A kerítésünktől 30 méterre egy kis patak folyik, de néhány perc sétára halastavacska, futópálya, játszótér és erdő is van. Alaposan ki is használjuk a környék adottságait pihenésre, lelassulásra, sportra és játékra.

A kaján kívül persze sok minden más is foglalkoztat bennünket, hiszen mi sem csak főzünk és eszünk a nap 24 órájában… Nagyon érdekel, hogy milyen változtatások, kompromisszumok mellett alakítható ki egy kicsit lassabb, természetközelibb,

az ember és a család alaptermészetéhez leginkább illeszkedő életforma

ebben a rohanó és minden szempontból szennyezett 21. században, amiben nem csak napi fél óra “minőségi idő” jut egymásra, vagy a szabadban lenni. Miért “normális” egy modern család életében, hogy a reggeli idegbeteg kapkodás után szétszéledve, a felnőttek egy irodában, a gyerekek pedig az életkoruknak megfelelő intézményben, zárt térben, előre meghatározott rend szerint nyolc órát lehúzva, menzakaján tartva, az esti közös időt a másnapra készüléssel és a lefekvés körüli tennivalókkal töltik? Szükséges-e az intézményesített, előre meghatározott tanrend szerint felépített oktatás? Mit jelent a belső motivációból fakadó tanulás, felfedezés? Hogyan biztosítható a gyermekeink számára egy egyszerűbb, nyugodtabb gyermekkor? Többek között ezen kérdések miatt érdekelnek bennünket az alternatív oktatási irányzatok, a szabad tanulás, a magántanulóság, vagy a tanulócsoportokban való tanulás lehetőségei.

De ugyanígy aktívan foglalkoztat minket az is, hogy hogyan tudunk megfelelően gazdálkodni a Föld erőforrásaival, azaz hogyan tudunk bizonyos kényelmi szint mellett környezettudatosan és kisebb ökológiai lábnyommal élni.
Korábban is törekedtünk arra hogy okosan vásároljunk, hogy vegyszermentesen takarítsunk, hogy magunk készítsük a kozmetikumaink nagy részét, de mióta családi házban élünk még több lehetőségünk van

kevésbé környezetterhelő életet élni.

Sokat kertészkedünk, most nyáron egy kis konyhakert fenntartásán dolgozunk, végre tudunk komposztálni, részben fával fűteni, és jobban odafigyelni a hulladékcsökkentésre is. Tudjuk, hogy ez nem minden, de igyekszünk úgy élni, hogy egy lakható Földet hagyjunk magunk után a gyermekeink számára.

Tudjuk, hogy nem mi vagyunk az elsők akik táplálkozásról vagy életmódról írunk. Tengernyi információt lehet találni a neten az egészséggel, étrenddel, vagy a minket érdeklő témák bármelyikével kapcsolatban a bulvár szinttől kezdve egészen a tudományos szakirodalmakig, angol és magyar nyelven egyaránt. Nem gondoljuk tehát, hogy mi találtuk volna fel a spanyolviaszt, vagy hogy hatalmas újdonságokat tudnánk mondani. Aki kicsit is járatosabb ezekben a kérdésekben, annak ez mind

lerágott csont.

Ennek ellenére köszönjük ha olvastok bennünket!

Márti és Gergő (Flóra még nem ír, XY pedig még meg sem született)