Nyári halsütés

Nyári halsütés

Télen-nyáron nagyon szeretünk halat enni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mi is jóval kevesebb halat és tengeri herkentyűt fogyasztunk, mint ami optimális volna, de azért valószínűleg sokkal többet, mint amennyi egy átlag magyar család asztalára kerül.

Miért kellene sok halat fogyasztani?

Mert ez a legtermészetesebb módja annak, hogy az étrendünkben az omega-3 : omega-6 arányt optimális szinten tartsuk. Bár mi nem használunk hidrogenizált növényi olajokat, étolajat, margarint és egyéb borzalmakat, amelyek a “hagyományos” étrendet követők szervezetében az optimális 1:1 – 1:4 körüli O3:O6 arányt akár az 1:30 értékig is eltolhatja, a mi étrendünkben is egészen biztosan magasabb az omega-6 arány, mint kellene. Fogyasztunk olajos magvakat, amelyek szinte kivétel nélkül mind omega-6 dominánsak, illetve az állati zsiradékok közül a nem szabadon tartott, hanem hizlalt állatok zsírjában is magas az omega-6 zsírsavak aránya.

Mert rendkívül gazdag mikrotápanyagokban mint a B-vitaminok, szelén, D-vitamin, E-vitamin, cink, vas, magnézium, foszfor és antioxidánsok. Ezek közül a szelén Magyarországon élve kiemelkedő fontossággal bír, mert táplálékkiegészítőkön kívül a szelénhiányos talajunknak köszönhetően gyakorlatilag semmilyen egyéb természetes formában nem tudunk hozzájutni. A szelén egyébként véd a halak testében esetlegesen felhalmozódó higany mérgező hatásától, noha megfelelő forrásból származó és kistestű halak esetében a higany nem jelent valós veszélyt.

Milyen halat kellene fogyasztani?

Attól függ, hogy egészségügyi, vagy környezeti, fenntarthatósági szempontokat veszünk-e figyelembe. Minket mindkettő érdekel, de a sorban az egészség az első, ezért a választásainkat inkább ez határozza meg. Egészség szempontjából tehát érdemes minél kisebb testű, hidegvizi, vadon fogott halat választani.
A kistestű halak a tápláléklánc alján helyezkednek el, jellemzően növényevők, táplálkozásuknak köszönhetően húsuk a legegészségesebb, a legkevesebb mérgező anyag gyűlik fel bennük.
A hidegvizi élethez a halaknak olyan zsírra van szüksége, amely nem dermed meg az alacsony hőmérsékleten, ez pedig a magas omega-3 aránnyal érhető el. A hidegvizi halak zsírja tehát omega-3 zsírsavakban gazdag.
A fenntarthatóság szempontból leginkább megkérdőjelezhető szempont a tenyésztett és vadon fogott, halászott halak kérdése. A vad körülmények között élő halak sokkal tisztább táplálékon élnek, többet mozognak, így kevésbé zsírosak és biztosan mindenféle gyógyszermaradványtól mentesek, azt ugyanis csak a tenyésztőtől kapnának. Sok fajt azonban túlhalásznak és ez az ökológiai egyensúly felborulását eredményezheti, óvatosnak kell tehát lennünk. Vannak olyan, nem vadon fogott, megfelelő körülmények között tenyésztett fajták, amiket megbízható forrásból nyugodtan beszerezhetünk és fogyaszthatunk.

Sokszor eszünk lazacot, vadon fogottat, ennek ritkasága és frissen csak idényszerű elérhetősége (és ára) miatt, fagyasztottat. Egészen ritkán sikerül jó minőségű szardíniához jutni (ami egyébként nem egyetlen fajta, hanem sok fajnak a gyűjtőneve, lényegében a kb 20 centinél kisebb halak megnevezése), holott ezek jellemzően mindhárom fenti kritériumnak megfelelnének. Legkönnyebb a viszonylag tiszta körülmények között tenyésztett tengeri süllő (branzin), aranydurbincs (orada) és pisztráng háromszögben megtalálni a kedvünkre valót, ha megfelelő helyen próbálkozunk. Jó lenne még a makréla is, de abból eddig vagy nagyon jó, vagy (ránézésre jó, mégis) nagyon rossz ízűt sikerült venni, valahogy nem megy. És ritka is, úgyhogy nincs túl sok lehetőség gyakorolni.

Fontos, hogy a hal friss legyen, mert a rá jellemző omega-3 zsírsavaknál semmi sem romlik hamarabb a világon. A friss hal ismertetőjelei a még csillogó szemek, mélyvörös színű kopoltyúk, feszes bőr és természetesen a kellemes hal illat. Mi időről-időre ellátogatunk a budaörsi halpiacra, hogy a frissen érkezett példányokból válogathassunk, a hipermarketek hűtőpultjaiban jellemzően értékelhetetlen példányokkal lehet találkozni.

A vacsora

Ma is a halpiac felé vettük az irányt, ahol egy-egy oradára esett a választásunk. Viszonylag nagyok voltak, ezért másfél is elég lett volna hármunknak, de úgy nem lehetett kérni.

Előkészítettük némi só, bors és olívaolaj használatával. Nem kell neki túl sok fűszer, mert elnyomja a zsenge halhús ízét. Ha sok fűszer kell, akkor rossz halat vettünk. A gyomrába persze azért kerülhet némi fokhagyma és rozmaring, attól csak jobb lesz.

Nyár és jóidő lévén szabadtűzön készítettük el, így a legjobb. Sütőben, vagy serpenyőben is megsül, de az enyhén füstös ízű, szinte ropogós bőrű halnál nincsen jobb.

Végül azért sikerült megenni, pedig Flóra ez alkalommal nem evett belőle sokat. A legutóbbi horvátországi nyaralásunkkor elkezdtünk vele bátrabban, nem csak halfilét etetni és úgy tűnt, hogy tetszik neki. Persze az étvágya kiszámíthatatlan, úgyhogy sokszor kell hal kerüljön az asztalra, hogy néha ő is értékelhető mennyiséget fogyasszon belőle.