Semmelweis napra

Sokaknak úgy tűnhet, hogy én túlontúl a nyugati orvostudomány ellen vagyok, de szeretném leszögezni, hogy ez nem igaz.

Sőt, ha választanom kell “nyugati és keleti” között, akkor egyértelműen a nyugati mellett teszem le a voksom. Fogalmazzunk úgy, hogy a keleti orvostudományban való bizalomhoz olyan dolgokban kellene hinnem, amelyek számomra értelmezhetetlenek (csí, csakrák, meridián és barátaik). Hovatovább nem hiszek a homeopátiában, a biotezonanciában és a reikiben sem.

Ezen felül pedig roppant hálás vagyok a nyugati orvostudománynak, 

  • hogy a korábbi időkhöz képest töredék anyuka és baba hal bele a szülésbe és születésbe,
  • hogy ha baleset ér akkor van rá esély, hogy jön egy mentőautó, és a kórházban a széthulott darabjaimat összerakják,
  • hogy nem kell rettegnünk mondjuk a torokgyíktól vagy a gyermekbénulástól,
  • hogy a műtéteket altatásban vagy érzéstelenítésben végezik, és nem egy zoknira ráharapva vágják le az ember üszkös lábát,
  • hogy léteznek antibiotikumok, amelyel korábban halálos betegségeket lehet meggyógyítani (és itt most nem a felesleges amtibiotikumhasználatról beszélek),
  • hogy létezik vérátömlesztés, dialízis, szervtranszplantáció, hormonpótlás stb, így olyan embereknek is esélyük van élni, akiknek korábban nem volt,
  • hogy léteznek hatékony diagnosztikus módszerek, gépek, eszközök, és nem kézrátétellel kell kitalálnia a szakembernek, hogy mi lehet a baj,
  • vagy, hogy létezik fájdalomcsillapítás.

Most így kapásból ezek jutottak eszembe.

Úgyhogy éljenek azok, akik a tudásuk legjavát adva, őszinte odafordulással, lelkiismeretesen teszik a dolgukat nap mint nap!