Lábnyomcsökkentés, ami megy, és ami nem – első rész

Az utóbbi egy-két évben iszonyatosan berobbant a köztudatba a zerowaste, környezettudatos, alacsony ökológiai lábnyomra törekvő életstílus, egyre több a csomagolásmentes bolt, rengetegen csatlakoznak hulladékmentes, műanyagmentes, “nemvásárolokújat” kihívásokhoz. Szerintem ez nagyon jó, nem gondolom, hogy csepp a tengerben, nem hiszem, hogy felesleges kapálózás, biztos vagyok benne, hogy számít, sőt, nagyon is számít. 

Szóval én örülök, hogy ma már nem kell magyarázni, hogy miért mosható a pelenka, miért tudatos döntés a turizás, miért nem kérdés, hogy nem kérek zacskót, hogy saját üvegbe vesszük a savanyúságot, miért nem rendelek napi szinten kaját, vagy hogy miért utasítom vissza zsigerből a „jár hozzá” ajándékot, reklám cuccot, ingyen szajrét. Ma már nem nézik ufónak azt, aki maga készít fogkrémet, kimossa a betétet, hosszasan olvasgatja a boltban az összetevőket, hogy pl. van-e benne pálmaolaj, vagy komposztálja (a lebomló) törlőrongyot. 

Kezdetek

Nálunk ezt a szemlélet is kb 7 éve, az SM diagnózis hozta el. Én csak akkor kezdtem el azon gondolkozni, hogy micsoda iszonyatos mennyiségű vegyszer és szemét vesz körül minket. Milyen észrevétlenül adjuk ki a kezünkből a kontrollt, és bízunk multinacionális cégekben, hogy amivel ők körbevesznek minket, amit ők beletesznek a felmosószerbe, a gyümölcsjoghurtba, a samponba, a fogkrémbe az tutira jó lesz és jót tesz nekünk. Hiszünk abban, hogy minden új terméket független szakmai bizottságok éveken át roppant körültekintően vizsgálnak mire a boltok polcaira kerülnek, hiszünk a „bőrgyógyászatilag tesztelt” feliratnak, hiszünk abban, hogy a fogkrém tizenhatezer összetevője mind nélkülözhetetlen, precízen összeállított minőségi alapanyag, ami nélkül nem is lehet elképzelni a szájhigiéniát, és nem is szívódik ám fel minden szar a szájnyálkahártyán keresztül. Elhisszük, hogy mi ezekhez a dolgokhoz nem értünk és nem is érthetünk. Elhisszük, hogy eldobhatós betét és tampon nélkül már élni sem lehet, sőt nem is volt élet korábban sem. Elhisszük, hogy Túrórudi nélkül nem nőhet fel gyerek. Bedobjuk a kukába ami nem kell, mintha attól szublimálna, és teljes mértékben eltávolítjuk magunktól a problémát, hogy mi lesz a további sorsa annak, ami nekünk már nem kell.

Mosibetét készletem

Emlékszem a kórházból kijövet egyik nap valami átkattant bennem, és egyik pillanatról a másikra elkezdtem a lefolyóba önteni az összes otthoni kozmetikumot. Persze lehet, hogy nem ez volt életem legkörnyezettudatosabb tette, de akkor ez éppen marhára nem érdekelt, feldúlt voltam, haragudtam a világra és mindenre, és dühömben csak szabadulni akartam minden vegyszertől, mű cucctól, ipari szeméttől. Most is a szemem előtt van ahogyan a fehér mosdókagylón mintákat rajzolok a gyöngyházcsillogású, pirosas árnyalatú, durván szagos samponból, és azon gondolkozom, hogy tulajdonképpen mi ez a szar, miből van, és  hogyan bírtam ezt a folyékony műanyagot még előző nap is a bőrömre kenni. Közvetlenül ezután pedig kinyomtam egy majdnem teli doboz fogkrémet a wc-be, és áhítattal néztem, ahogyan a kék-fehér-piros csík egyre lejjebb és lejjebb csusszan a nagy lyuk felé. 

Aztán persze ugyanezzel a lendülettel megszabadultam az összes otthoni kemikáliától, tisztítószertől, és kidobáltam, illetve elajándékoztam a kamra és a hűtő tartalmának nagy részét is. Ekkor kezdtem saját kozmetikumok és tisztítószerek gyártásába. Eltűntek a fürdőszobából a flakonok, nem keletkezett már annyi műanyag szemét. No meg persze ekkoriban kezdtünk kis kosárkával, textilzsákocskákkal és dobozokkal minden héten piacra járni, ami magával hozta azt, hogy a kajával kapcsolatos hulladék is durván lecsökkent. Nem voltak már joghurtos, tejfölös dobozkák, csomagolt húsok, félkész kaják meg már tudom is én micsodák. Letisztult a környezetünk, elkezdtük élvezni a kevesebbet és az egyszerűbbet. Ez pedig már vonzotta a többit, a teljes zero waste irányba elmozdulást, a használt iránti nyitottságot, a vágyat, hogy legyen kertünk, legyen egy kis veteményes, legyen kályhánk, ahol fával fűthetünk, tudjunk fát ültetni, tudjunk komposztálni.

Nem sokkal később már azzal a fantasztikus érzéssel néztem a reklámokban azt a rengeteg vény nélküli gyógyszert, joghurtot, túrórudit, csokit, tejszeletet, üdítőt, chipset, instantkakaót, sört, instantlevest, jégkrémet, ásványvizet, arckrémet, parfümöt, sampont, tusfürdőt, ablaktiszítót, vízkőoldót, wc frissítőt, valamelyik fast fashion márka legújabb kollekcióját, hogy ezekből a termékekből se a hírdetett márkát, se másmilyet nem veszek, nem élek vele, boldog vagyok nélküle. Ez nem nekem szól, és ha ingyen adnák, akkor se kéne. Szemét, szemét, felesleges szemét. 

Na de hét év ide vagy oda, nekünk is vannak elakadásaink. Vannak dolgok, amiben még ennyi idő után is nehezen változtatunk, és még meglehetősen távol vagyunk a Captain Fantastic álomképtől…

Az éjszakai eldobós 

Rettentő nagy híve vagyok a modern mosható pelenkának és a mosható popsitörlőknek. Bár lényegesen nagyobb macera mint a kukába dobós verzió, de roppant lelkesítő, hogy nem fogok több tonna veszélyes hulladéknak minősülő, soha le nem bomló szemetet termelni, és nem mellesleg nem kerül állandóan a gyerek bőrére semmiféle vegyi anyag, sem a pelenkából, sem a popsitörlőből.  Ha visszatekerhetném az időt, akkor Flórával is a kezdetektől ezeket használnám, és nem csak a pelenkás kora utolsó évben vágnék bele a mosibizniszbe. Janka viszont már a kezdetektől mosibaba, azaz csak nagyrészt, ugyanis az utóbbi időben az éjszakákat eldobósban tölti. Az ok, hogy mostanság nincs méretes gyapjú pelusunk, márpedig én az éjszakákat csak azzal merem végigcsinálni. Rajta vagyok az ügyön, jó lenne visszaállni az egésznapos eldobós-mentes életre. 

Mosipelus készletünk, két különböző méret

A mósószer és mosogatótabletta

Az alap hozzáállás szerint nem vásárlunk csilivili tisztítószereket, öblítőket, szagosító cuccokat, bolti mosogatószert és intelligens mosóport. Ecetet, citromsavat, hamulúgot, szódabikarbonát, mosószódát, mosószappant használunk a takarításhoz, és éveken keresztül kizárólag ilyen szerekkel próbáltam mosni is. Olcsó, környezetbarát termékek ezek, amelyek minimális hulladékkal, azaz néhány papírzacskóval kerülnek be a háztartásba.

Csakhogy. 

Nincs kétségem afelől, hogy ismerem az összes létező házilag kotyvasztható mosószer és mosogatógéptabletta receptet, éveken keresztül magam is kísérletezgettem velük. Amíg nem voltak gyerekim, addig a ruhák tekintetében a sima mosószóda is mindent megoldott, node most már belátom, hogy a gyerekek előtt gyakorlatilag nem ismertem a koszos ruha fogalmát. Tudom, hogy sokan használnak mosószappan alapú házilag készített mosógélt, de nekem az a véleményem és tapasztalatom ezekről, hogy hajlamos lerakódni mind a mosógépben, mind a csatornarendszerben. Nálunk amúgy is vannak problémák a csatornával, nem szívesen feszítem túl a rendszert. A mosógépbeli lerakódások pedig időnként visszaköszönnek a tiszta ruhákon… szóval, köszönöm, kipróbáltam, maradok a DM Nature folyékony mosószernél.

Mosogatógéptabletta ügyében pedig az a helyzet, hogy a házi szódabikarbóna és hasonló alapú megoldások egyszerűen nem mostak tisztára, és gyakran előfordult, hogy moshattunk mindent újra kézzel. Szóval sajnos ami nem megy, az nem megy…

Tisztítószereink

Zsebkendő és papírtörő

Vannak csodálatos textilszalvétáink és textilzsebkendőink, többségük sok-sok évtizedes, pihe puha, kellemes darab. Folyamatosan próbálkozom, hogy ezek használata valahogy meggyökeresedjen a háztartásunkban, de úgy tűnik ez az a terület, ahol a legnagyobb a családi ellenállás, pedig mindkettőt én teszem a mosógépbe és én teregetem.  Az intim higiénia területén anno sokkal könnyebb volt az eldobhatóról a moshatóra való átállás, mert ott csak magammal kellett megbeszélnem a dolgot, és én általában nagyon jól egyetértek önmagammal. Másik probléma, hogy a textil cuccok valahogy sosincsenek éppen kéznél amikor szükség lenne rájuk, a papír verzió mindig sokkal könnyebben ugrik elő egy tüsszentésnél, vagy amikor Janka készül éppen belém törölni a kajamaradékot.

Tény, hogy sem papírzsepiből, sem szalvétából nem használunk túl sokat, és amit használunk, azt is többnyire komposztáljuk, ennek ellenére bőven volna még hova fejlődnünk.

A keveset használt textilzsepi és textilszalvéta készletünk

A csomagolt élelmiszerek

Hiába a piac, hiába a zöldséges, hiába eszünk zömében természetes élelmiszereket, azért a mi háztartásunkban is sok konyhai szemét keletkezik. (Persze a “sok” az relatív, a szemét fogama is relatív, például, hogy a szelektív szemetet mennyire tartjuk szemétnek, és a szelektíven belül is nyilván más értéket képisel az üveg vagy az aluminium hulladék ami  ugyebár 100%-ban újrahasznosítható, mint mondjuk a műanyag, ami pedig nagyon-nagyon nem…). Például a mi háztartásunkban is csomagolt a májkrém, csomagolt a vaj, a sajt, mert ezekből legeltetett verziókat veszünk. És igen, én határozottan úgy gondolom, hogy az Írországból ideszállított csomagolt vajnak még mindig kisebb az ökológiai lábnyoma mint az intenzíven tartott hazai tejtermékeké. Rizstejet is veszünk, mert nincs kapacitásom rendszeresen magtejeket készíteni, és a rizs maga is csomagolt ahogyan a rizsliszt, kölesliszt vagy zabliszt is. Persze lehetne csomagolásmentes boltba menni ezekért, de csak akkor fogok ott vásárolni, ha ezekben az üzletekben is magyar, és ökológiai gazdaságból származó terméket árulnak. Szóval létezik rizsből, kölesből hazai forrás, csakhogy ami számomra ezekből elérhető, az zacsis. De ezen felül is a fagyasztott cuccok, pl. zöldborsó, tengeri hal az bizony csomagolásban van, ahogyan a halkonzerv, az olivabogyó és még egy csomó minden szintén. Biztos lehetne a konyhai huladékból még lejjebb faragni, de két gyerek mellett, nem egy átlagos étrenddel, napi főzéssel, úgy hogy az oviba is mi visszük a kaját, most ennyire van kapacitás.

Innen folytatjuk!