Hallunk róla,de nem értjük…

… a metiláció és az MTHFR mutáció

A mikrotápanyagos posztok óta többen kérdezősködtetek az MTHFR mutációról, hiszen én is említést tettem róla, illetve az utóbbi időben már vitaminreklámokban és más forrásokból is egyre többet lehet róla hallani. Megmagyarázva viszont sosincs a dolog, szóval megpróbálom most egy kicsit tisztázni, hogy mi is az a metiláció, miért fontos, hogy megfelelően végbemenjenek a testünkben a metilációs folyamatok, mi az az MTHFR mutáció, és mihez kezdjünk vele.  

Előre szólok, hogy ez egy picit masszívabb biokémiai téma lesz. Szóval csak akkor érdemes belefogni, ha tényleg érdekel, ha pedig hezitálsz, akkor inkább ennek az oldalnak a nézegetését ajánlom:  cute baby animals.

Mi az a metiláció?

A metiláció egy olyan biokémiai folyamat, ami testünk minden sejtjében és szövetében folyamatosan, másodpercenként sokmilliószor lejátszódik. A metiláció a test működése szempontjából egy viszonylag alapvető művelet, ezáltal központi szerepe van egy sor létfontosságú anyag létrehozásában és átalakításában (pl. ATP, kreatin, karnitin, CoQ10, melatonin, szerotonin, taurin, glutation, stb.), ilymódon a fizikai és pszichés egészségünk fenntartásában. 

A metilációnak többek között feladata van a sejtosztódásban, a DNS és RNS szintézisben, a DNS-ünk helyreállításában, az immunrendszerünk, köztük például a gyulladási folyamatok megfelelő működtetésében, méreganyagok és hormonok átalakításában, a neurotranszmitterek szintézisében (pl. noradrenalin, ezáltal a stabil pszichés állapot kialakításában), és még sorolhatnánk. Tulajdonképpen minden sejtünk és szövetünk működésében kulcs a megfelelően végbemenő metiláció, azaz nélküle egyálalán nem működne semmi.

A metilációnak hatalmas szerepe van az epigenetikában is. A metiláció szabályozza a génkifejeződést (génexpressziót), tehát a gének aktiválását vagy elnémítását. Éppen ezért hiába van valami a DNS-ünkbe írva, a környezeti faktorok a metilációs folyamatokon keresztül befolyásolni tudják azt, hogy az a valami valóban megjelenik-e az életünk során vagy sem. Például egy egypetéjű ikerpárnál, akiknek a genetikai állománya azonos, az idők során más-más betegségek alakulhatnak ki. Az epigenetika egy rendkívül izgalmas és rettentő hosszú téma, éppen ezért ennél jobban most nem is mennék bele.

Ha egy ennyire kulcsfontosságú folyamat nem működik megfelelően egy-egy területen, az rengeteg szerteágazó tünetet és betegséget eredményezhet. Nem véletlen, hogy az utóbbi években hatalmas kutatási területté vált a metilációs egyensúlytalanságok feltérképezése és megértése. Ilyenek például a neurotranszmitterek szintézisében megjelenő problémák, amelyek közrejátszanak olyan pszichés betegségek kialakulásában, mint például az autizmus, ADHD, depresszió, szorongás, stb. De ugyanígy a glutation szintézis, vagy a hisztamin lebontása is akadályozott lehet ha nem működik rendesen ezekben a folyamatokban a metiláció, és mindkettő állapot súlyos egészségügyi gondokhoz vezethet. Ma már a neurológiai problémákon kívül is rengeteg krónikus egészségügyi kihívás kialakulásának hátterében feltételezhető a nehezített metiláció  (pl. autoimmun betegségek, rák, meddőség, hormonális problémák stb.).

A metiláció megértéséhez meg kell ismerkednünk a szerves vegyületekben gyakran előforduló metilcsoporttal. Felépítése roppant egyszerű: egy szén és három hidrogénatomból áll. 

Metilációról tulajdonképpen akkor beszélünk, amikor ezt a metilcsoportot az egyik molekula átadja egy másik molekulának. Amikor egy metilcsoport rákerül egy molekulára, akkor azzal megváltozik a működése. Tehát a metilcsoport felvételével a molekula korábbi funkciói blokkolva lehetnek, és új szerepet tölthet be, majd a metilcsoport továbbadásával visszaállhatnak a korábbi tulajdonságai.

A metionin szintézis

Az egyik legismertebb, legkutatottabb metilációs ciklus a homocisztein-metionin körforgás, azaz amikor egy bonyolult, többlépcsős folyamat során a homocisztein metioninná alakul. Ahhoz hogy megértsük a folyamatot, érdemes megismerkedni néhány molekulával.

  • Metionin: egy fehérjeépítő aminosav, az állati termékek igen gazdagok benne. Azért kulcsfontosságú, mert belőle állítja elő a szervezet azt a metilcsoportot, amit a test különböző szöveteiben (hosszú és bonyolult biokémiai folyamatok során) adogatnak egymásnak a molekulák. 
  • Homocisztein: a metioninből (a metilcsoport leadása után) keletkező anyag. Nem túl barátságos, felhalmozódása jó nagy galibákat tud okozni, például fokozza a trombóziskészséget, magzati fejlődési problémákat okozhat, eleve nehezítheti a teherbeesést stb.
  • B12-vitamin: más néven kobalamin.
  • B9-vitamin, más néven folát: A folát egy rendkívül instabil anyag, hamar lebomlik, így vitaminkészítményekbe, élelmiszerekbe önmagában nem lehet beletenni. Éppen ezért mesterséges és stabil formájával, a folsavval találkozunk leggyakrabban a különböző táplálékiegészítőkben, pékárukban, müzlikben és más élelmiszeripari hulladékokban. A természetben, a természetes élelmiszereinkben normál esetben csak folát található. Ezt alakítja át a szervezetünk metil-foláttá, ami már az aktív forma, ez tud részt venni a biokémia folyamatokban. Akármennyire is szeretnék elhitetni velünk a vitamingyártók, a folsav és a folát nem ugyanaz az anyag.
  • Folsav: a folát mesterséges változata. Természetben nem létezik, csak a multivitaminokat, terhesvitaminokat, egészségesnek kikiáltott pékárukat tömik tele vele. A folsav metil-foláttá alakításához szükséges az MTHFR enzim. Az át nem alakított folsav (UMFA=unmodifiled folic acid) fel tud halmozódni a szervezetben, ami növeli a kockázatát egyes krónikus betegségek kaialkulásának (pl. daganatos megbetegedéseknek). 
  • Glicin: egy aminosav, amit a szervezetünk korlátozott mennyiségben maga is előállít, de a táplálkozásunkból is szükség van megfelelő bevitelre.

Tehát a metionin szintézis metilációs ciklusa úgy néz ki, hogy a metionin megszabadul a metilcsoportjától, és így homocisztein lesz belőle. A homocisztein felhalmozódását a szervezet mindenképp megpróbálja elkerülni, ezért (optimális esetben) visszaalakítja metioninná. Ehhez a folyamathoz B12-vitamin, folát, és persze egy sor enzim szükséges (közöttük a háttérben az MTHFR is). Ha minden mikrotápanyag és enzim kellő mennyiségben rendelkezésre áll, akkor újra létrejön egy metionin, ami ismételten át tudja adni a metilcsoportját valamilyen szöveti metilációs folyamathoz (pl. DNS-nek, sejtosztódáshoz, glutation, neurotranszmitterek és más anyagok szintéziséhez, vagy más, a test különböző szöveteiben végbemenő ezernyi folyamathoz). Ha nincs elegendő B12 vagy folát, akkor a szervezetünk kolin segítségével betaint állít elő (más néven trimetilglicint, azaz TGM-et), és ez működik közre a homicisztein metioninné történő visszaalakításában.

Előfordulhat az is, hogy túl sok metilcsoport van a szervezetünkben, és túlságosan aktívan zajanak a szervezetünkben a metilációs folyamatok. A glicin segít egyensúlyban tartani ezeket a folyamatokat azzal, hogy a fölösleges metil csoportokat semlegesíti. Ehhez persze megfelelő glicin ellátottság szükséges.

Ahhoz tehát, hogy a metilációs folyamatok megfelelően végbe tudjanak menni, szükségünk van azokra az enzimekre és tápanyagokra, amelyek részt vesznek ezekben a folyamatokban. Ilyen mikrotápanyagok például a metionin, a glicin, a B12-vitamin, folát, kolin, vas, kén, kálium, magnézium, cink, stb. Ezen mikrotápanyagok hiánya esetén a metilációs folyamatok nehezítettek, ami komoly következményekkel járhat.

Az MTHFR mutáció

A metilációval kapcsolatosan leggyakrabban az MTHFR mutációról, és az ehhez kapcsolódó egyensúlytalanságokról szoktunk hallani. Már én is írtam róla itt. Az MTHFR (metilén-tertrahidrofolát reduktáz) egy enzim, ami az (inaktív és mesterséges) folsav metil-foláttá alakításában vesz részt. Az MTHFR mutáció a fentebb ismertetett metionin metilációs ciklusban tud problémát okozni, ugyanis ebben a folyamatban metil-folát is részt vesz (5-MTHF), és ha ebből nem áll rendelkezésre kellő mennyiség, akkor szervezet szinten akadályoztatva lesznek a metilációs folyamatok.

A folsav foláttá alakulása során először dihidrofoláttá (DHF), azután tetrahidrofoláttá (THF), majd 5,10-metilén-tetrahidrofolátá és végül 5-metilén-tetrahidrofoláttá alakul (5-MTHF). Ez utóbbi reakcióhoz kell az MTHFR enzim. Tehát az 5-MTHF a folát aktív formája, ez tudja átadni a metilcsoportját a homocisztein metioninná alakulása során. A folyamathoz szükség van többek között B2-re, B6-ra, cinkre és szerinre is.

Összefoglalva tehát tehát az MTHFR tulajdonképpen az utolsó azon enzimek sorában, amelyek a metilfolát létrehozásában részt vesznek. Ha ebből az enzimből valamilyen genetikai oknál fogva kevesebb található a szervezetünkben, akkor nehezített lesz a folsav (ami egy szintetikus anyag, egy mesterséges, természetben nem megtalálható vitamin) metil-foláttá való átalakítása is, ami nyilván azt eredményezi, hogy a homocisztein visszaalakítása is zavart szenved (így a homocisztein felhalmozódik). 

Az MTHFR enzim előállításának menetét a DNS-ünk kódolja (ez az MTHFR gén). Ennek a génnének több mutációja, azaz többféle variánsa létezik, attól függően, hogy hol történt az aminosav csere. A két leggyakoribb polimorfizmusa az A1298C és a C677T, genetikai vizsgálatokban általában ezeket szokták szűrni. Az MTHFR mutációnak van hetero – és homozigóta formája, attól függően, hogy csak az egyik, vagy mindkét szülőtől öröklődött a genetikai variáció. Az MTHFR mutáció rendkívül gyakori, igazából az a ritka, ha valakit egyáltalán nem érint a dolog, azaz sem az apjától, sem az anyjától nem örökölt problémás génvariációt. Az ilyen emberek csupán a populáció 10-15%-át teszik ki, tehát ők azok, akinek semmiféle gondot nem okoz a folsav foláttá, majd annak metil-foláttá alakítása, így ők bátran szedhetnek bármilyen terhesvitamint (ha amúgy normális készítmények volnának a piacon, node ez egy másik téma). Az emberek 85-90%  viszont vagy homozigóta, vagy heterozigóta erre az allélra nézve, azaz valamilyen szinten biztosan nehézségük van a metil-folát előállításában.

Mivel az MTHFR mutáció ennyire gyakori, ezért semmi képpen sem kellene valamilyen rendellenességként gondolni rá, hanem inkább tekintsük egy anyagcsere variánsnak, ami picit nagyobb táplálkozási odafigyelést igényel, különösen a terhesség, vagy a gyerekvállalásra készülés idején. Az étrend mellett arra érdemes figyelni, hogy táplálékkiegészítőből (várandósság esetén terhesvitaminból) olyat válasszunk, ami nem folsavat hanem metil-folátot tartalmaz, és kerüljük a folsavval dúsított élelmiszereket is.

Hogyan segíthetjük ezeket a folyamatokat?

A három alapszabály a következő:

  • Ügyeljünk a megfelelő mennyiségű és változatos fehérjebevitelre. Mindenképp legyen az étlapon hús, hal és tojás! 
  • Fogyasszuk az állati termékeket szőröstül-bőröstül, azaz belsőségeket, bőrt, porcokat, csontvelőt. Amihez nincs gusztusunk (nekem pl. elég kevés dolgohoz van), abból főzzünk levest. Sokszor írtam már, hogy érdemes napi szinten csontlevest (mindenféle aprólékokból fél-egy napon át főzött alaplevet) fogyasztani.
  • Minden nap együnk SOK zöldséget, és kifejezetten ügyeljünk arra, hogy mindenképpen legyenek közöttük mélyzöldek.

A metilációs folyamatok támogatására az előzőeken felül ügyeljünk a következő mikrotápanyagok megfelelő bevitelére:

  • Folát: A folát létfontosságú a terhesség során, de azon kívül is. A foláthoz elsősorban az élelmiszereinkből kellene hozzájutni, leggazdagabb forrásai a máj, mélyzöld levelű zöldségek, hüvelyesek. A májban fagyasztás után is megtalálható a folát, a fagyasztott zöldségek, viszont könnyen elveszíthetik folát tartalmukat.. Ha táplálékkiegészítőt szeretnénk szedni, akkor mindenképp olyat válasszunk, amiben metil-folát található.
  • B12: Csak állati termékekben található, és közülük is kiemelkedik a máj, de a húsok, tengeri herkentyűk, tejtermékek is gazdag forrásai. Táplálékkiegészítőben metilkobalamin, vagy hidroxokobalamin formát válasszuk.
  • Kolin és betain: Leggazdagabb forrásai a tojás és a máj. Már csak ezért is érdemes lenne napi két-három tojást megenni. Ha másképp nem megy, kolin is létezik táplálékkiegészítőben.
  • Glicin: A legtöbb ember túlságosan sok metioninban gazdag húsfélét (izomszövetet) fogyaszt a glicinben gazdag (kollagénes) kötőszövetes elemekkel szemben (inak, porcok, bőr stb.). Bár glicint is elő tud állítani a szervezetünk egy bizonyos mennyiségben, a test optimális működéséhez szükség van arra, hogy a táplálékunk is gazdagon tartalmazza ezt az aminosavat. A legtöbb ember szervezetében sajnos glicin hiány van, mert a modern étkezési kultúrából kikoptak a glicinben gazdag ételféleségek. Ügyeljünk rá, hogy megfelelő mennyiségben jussunk glicinhez, illetve kollagén peptidekhez, ha máshogy nem megy, akkor táplálékkiegészítők segítségével. 

Ha pedig valaki kifejezetten tudja (laborvizsgálatok, genetikai vizsgálatok vagy tünetek alapján), hogy problémája van a metil-folát szintézissel, ezáltal pedig gyengébben működnek testében a metilációs folyamatok, akkor azt érdemes szem előtt tartani, hogy az MTHFR mutáció megnöveli a kolin (hiszen a szervezet folát helyett kolinból előállított betaint fog a ciklusban felhasználni, ezért a megfelelő kolin utánpótlás kulcsfontosságú), glicin (mert a nehezített metiláció miatt több szabad metilcsoport keletkezik, melyeket glicin tud megkötni, ezért fokozott a test glicin felhasználása) és folát szükségletet. Ebben az esetben tehát ennek a három mikrotápanyagnak a megfelelő bevitele kitüntetett figyelmet érdemel. 

Köszönöm a figyelmet, remélem most már mindenkinek minden világos! 😀