Egy asztalnál

Hallottatok már Joel Salatinról? Nem? Pedig korábban már írtam róla.
És Rob Greenfieldről? Nem? Pedig őt is érdemes megismerni.

Rob Greenfield egy környezetvédelmi aktivista, a legszimpatikusabb és leghitelesebb, akit csak ebben a műfajban ismerek. Évek óta követem a munkásságát, és ezalatt számos izgalmas és meghökkentő projektjet vitt véghez, melyekkel környezeti, ökológiai és társadalmi problémákat mutat be, vagy a bolygó szempontjából fenntartható életmódot próbálja népszerűsíteni. Volt, hogy hónapokon keresztül kukákból evett, hogy felhívja a figyelmet az élelmiszer pazarlásra. Volt, hogy egy hónapon át úgy élt, és annyi szemetet termelt mint egy átlag amerikai, majd minden egyes szemetet magára erősített, és így járkált és beszélgetett az utcán az emberekkel a hulladékcsökkentésről.

Különböző projektek keretében többször is bejárta biciklivel hazáját. Egyik alkalommal az összes az utazása során keletkezett szemetet magával vitte (nem volt sok), egy másik alkalommal pénz nélkül indult útnak, és gyakorlatilag az élelmiszerboltok által kidobott kajákon élt. Egyszer azt tűzte ki célul, hogy az utazása során csak helyben termett élelmiszereket fogyaszt, de ez nem sikerült, mert Amerikában rengeteg olyan régiót talált, ahol kizárólag nagyüzemi mezőgazdaság működik, és nem találkozott helyi kistermelőkkel, piacokkal. A legutóbbi körútján többek között veteményesekerteket hozott létre az ország sok-sok pontján.

Mit csinált még? 2013 és 2014 között egy éven át kizárólag természetes vízforrásokban mosakodott (folyók, tavak, tenger, esővíz), miközben sok más módon is radikálisan lecsökkentette a napi felhasznált vízmennyiségét. Volt egy dél-amerikai körútja is, amelyet szintén pénz nélkül tett meg, bizonyítva, hogy az emberek a világon mindenhol szívesen adnak a magukéból, lehet számítani az emberek őszinte nyitottságára és vendégszeretetére.

A legutóbbi projektjében 365 napon át maga termelte és gyűjtötte be az összes ennivalóját, azaz se boltban, se piacon nem vásárolt, nem fogadott el senkitől semmilyen élelmiszert. A maga termelt zöldségeken és gyümölcsökön kívül horgászott és apróbb állatokat is elejtett. Hulladékot ez év során sem termelt, ürülékét komposztálta, kizárólag esővizet és napelemet használt a mindennapokban. Ezalatt az év alatt egy saját maga által készített kis házban élt, amelyhez kizárólag hulladéknak minősített és mások által kidobott alapanyagokat használt fel.

Az utóbbi években hihetetlen mértékben lecsökkentette az ingóságainak számát, az összes vagyona, személyes tárgya elfér egy túrahátizsákban. Nincs autója, lakása, bankszámlája. Amikor csak teheti, mezítláb megy mindenhova.

Nem várja el, hogy bárki azt az életmódot kövesse ahogyan ő él, és teljesen tisztában van azzal, hogy mindenkinek más az értékrendje, mások az életkörülményei, álmai, lehetőségei. Célja csupán annyi, hogy elgondolkodtasson, és hogy párbeszédet kezdeményezzen az egyszerűbb, környezettudatosabb életvitelről, a tulajdonhoz való viszonyunkról, a hullaldéktermelésről vagy a fenntartható táplálkozásról.

Hopp, még egy fontos megjegyzés: ő sem vegán, és határozottan kiáll amellett, hogy a fenntartható és alacsony ökológiai lábnyomú étrend nem a tisztán növényi étrend, a képlet nem fekete-és fehér, és a szabadtartású állatok iszonyatosan fontosak a fenntartható mezőgazdaság szempontjából.

Szóval egy nagyon érdekes és borzasztó szimpatikus emberről van szó, aki az egész életét a környezetvédelemre, a fenntartható életmód népszerűsítésére tette fel.

Szóval ő Rob Greenfield. Mégtöbbet róla itt olvashatsz: https://robgreenfield.tv 

Joel Salatint pedig korábban már bemutattam ezen a blogon. Ő is egy nagyon izgalmas ember, aki évtizedek óta a saját gazdaságában fenntartható állattenyésztéssel foglalkozik, miközben a keze alatt az állatok szisztematikus legeltetésével újjáéledt egy korábban pusztuló vidék, folyamatosan nő a biodiverzitás, gazdagodik és épül a talaj. Első ránézésre “csak” egy egyszerű farmernek tűnik, holott egy borzasztó nagy tudású ember, számtalan könyvet írt, előadásokat és képzéseket tart a regeneratív állattartásról. Elkötelezetten küzd a vegánpropaganda ellen, miszerint a tisztán növényi étrend a válasz a klímaválságra. Ha többet szeretnél róla tudni, akkor itt találod: http://www.polyfacefarms.com

Na, ők ketten jóbarátok. Greenfield nemrégiben Salatinnál vendégeskedett. Akkor készült ez a videó is amelyben Rob és Joe a fenntartható mezőgazdaságról és fenntartható táplálkozásról beszélgetnek. Nagyjából azokat témákat érintik, amelyeket én is bemutattam a Legyek én is vegàn? cikksorozatban (első, második, harmadik, negyedik rész). Aki még nem olvasta, hát rajta.

Olyan jó lenne, ha azokhoz is eljutna ez a videó, akik környezeti okokból döntöttek a vegán étrend mellett, hátha a mindent leegyszerűsítő, mindent fekete-fehérnek látó gondolkozásmód helyett egy kicsit árnyaltabb képet kapnának a fenntartható mezőgazdaság és táplálkozás lehetőségeiről.

Jó szórakozást!